Az alpaka egy házasított, rendkívüli finomságú gyapjáról ismert dél-amerikai teveféle. Vad ősét az inkák házasították valamikor a 2-4. században, s nagy becsben tartották, gyapjából készült a királyi öltözék.

Tudod-e? A spanyol gyarmatositók nem ismerték fel a faj jelentőségét, csupán a 19. században fedezték újra fel, hogy szőre sokkal erősebb és finomabb a juhok gyapjánál.

Az aranyhal alegrégebben kitenyésztett és a legnépszerűbb akváriumi halak közé tartozik. Azezüstkárász színes tenyész változata.Először valószínűlegtáplálkozási célokból tartották, majd a legtetszetősebb egyedeket „hobbi” célratovább szaporították.A legtöbb díszhallalellentétben, valóban léteznek fajtái, melyek különböző megjelenéssel stulajdonsággal rendelkeznek.

A benett kenguru túlnyomórészt magányos életmódot folytat, de összegyűlik, ha elegendő élelmet, vizet vagy menedéket talál.Ezekben a csapatokban hierarchiát alakítanak ki. Az emlősök között egyedülállómódon a megtermékenyülés ellenére a nőstény fogamzó képes marad. Míg az anyaállat az első párzásból származó egyedet szoptatja, addig a másodikból származó embrió fejlődése megáll, csak az első utód elválasztása után folytatódik.

Ezek a nagy testű, röpképtelen madarak a nyílt térségek lakói.Kicsi szárnyaikat elrejti a laza, bozontos tollazat. Párosával vagy kisebb csoportokban élnek.Rendszerint sétálnak, de szükség esetén gyorsan futnak, sebességük elérheti a 48 km/ órát.Mély, dörgő hangjuk van.A hímek kotlanak és őrzik a csíkos tollazatú, fészekhagyó fiókákat.

A hegyvidéki erdőket, a bambuszligeteket, bokros, páfrányos vidékeket népesíti be. 1500-1800 méter magasságig megtalálható. Nemének talán legszebb képviselője. A kínaiak már 2000 éve dicsőítik szépsége miatt a költészetben s a festészetben. A XVIII. században kezdték Európában tenyészteni s mivel rendkívüli igénytelen fajta, ezért az egyik legkedveltebb diszfácánként tartják számon.

Amerika felfedezése után terjedt el a faj Európában. Manapság több háziasított fajtát ismerünk: magyar fehér, rézpulyka, bronzpulyka.

Tudod-e?

1621 óta az Amerikai Egyesült Államokban hagyomány a hálaadás napi pulyka, azonban az elnök minden évben kegyelmet ad 2 példánynak.

Ausztrália szavannáin igen elterjedt faj. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája. A fajt feltehetőleg Thomas Watling Ausztráliába deportált fegyenc fedezte fel 1792-ben. A faj első élő képviselőit John Gould természettudós 1840-ben hozta Európába, s napjainkban házasított egyedei az egész Földön megtalálhatóak.

A kameruni törpekecske eredeti élőhelye Nyugat-Afrika, Guinea környéke, Kamerun, innen terjedt el nyugat és keletiirányban egész Afrika-szerte. A származási helye szerinti országokban húsa és bőre miatt tartják. Nagyon szapora.

Eredeti élőhelyük India és Sri-Lanka száraz, ritka erdővidéke. Legendás szépségük miatt már több mint 2000 éve megszelídítették, s azóta számtalan országba betelepítették. A pávakakasok díszes farktollazatuk segítségével udvarolnak az egyszerűbb színű tojóknak. A tojók azt a kakast választják, amelynek a legpompásabb a farok tollazata.

Zárt, sűrű erdők, eukaliptuszligetek lakója, de előfordul mezőgazdasági területeken és városok parkjaiban is. Könnyű megkülönböztetni az ivarérett madarakat; a tojóban a zöld szín dominál, míg a hím teste pompázatos piros színű. Párosával vagy kisebb csoportokban él. Ősszel a fiatal madarakból összeverődött rajok egyed száma a 30-at is elérheti.

Ausztrália egyik legismertebb madara. Sűrű vagy közepesen sűrű erdőket kedveli, elsősorban víz közelében él. Kacagó hangja a terület megjelölését szolgálja, úgy, mint a legtöbb más madár éneke. A nemek hasonlók, bár a tojó átlagban nagyobb, és kevesebb rajta a világoskék rajzolat, mint a hímen.

A pampanyúl vagy más néven nagy mara Földünk második legnagyobb rágcsálója. Megjelenése olyan, mintha egy nyulat kereszteztek volna egy őzzel, valójában azonban a tengerimalacfélék családjába tartozik.

A rágcsálókra nem jellemző módon monogám típus, egy életre választ párt, a kölyköket pedig együtt nevelik fel.

Alacsony hegyvidéki és sík vidéki erdőségek, illetve szavannák lakója. Párban vagy kis csoportokban él. Óvatos természetű madár. Igen könnyű megkülönbözteti a nemeket, mert a hím alapszíne zöld a tojó viszont vörös.

Tudod-e?

A hím és tojó tollazatának igen eltérő színe feltehetőleg a papagájok túlélési esélyét növeli a trópusi erdőben. A hím sok időt tölt el azzal, hogy a fák koronájában kutat táplálék után; a levelek között alig tűnik fel élénk zöld tollazata. Az odúk félhomályában költő tojót az árnyékba beleolvadó piros-kék színű tollai álcázzák.

Nagy csapatokban élnek, akár több száz is lehet a kolónia. Tápláléka magokból, gabonából, rügyekből és különböző rovarokból áll. A mezőgazdasági területeken nagy kárt okozhatnak. Kártételükért a farmerek szinte hajtóvadászatot indítanak ellenük. Évente akár több százezres nagyságrendben is irtják.

Tudod-e?

Táplálkozás közben őrszemet állítanak.

Általában a nyílt, magas fákkal körülvett terepet részesíti előnyben, mindig víz közelben maradva. Mint más kakadufajoknál, itt is szervezett „őrszolgálat” működik, s ha leadja a vészjelet, a csapat – fül sikító lármát csapva – elvonul a helyszínről. A hangjátKonrad Lorenz igy jellemezte; képzeljünk el egy disznó visítást négyszeres hangerővel.

Tudod-e?

Amikor Cook kapitány emberei Ausztrália földjére léptek, ezt a madarat pillantották meg először.

Az afrikai kontinens szárazföldi teknősei között ez a legnagyobbra megnövő. Az éves növekedése erősen függ a táplálékként rendelkezésre álló vegetáció mennyiségétől. A növekedés a 8. és a 20. év között a legerőteljesebb, ám ez egyedenként igen eltérő lehet. A legtöbb élőhelyén csupán az év bizonyos részében esik az eső, ezért a teknős a testében elraktározott vizet vagy a táplálékban lévő nedvességet használja fel folyadék gyanánt. A kiszáradás és a hőség ellen maga ásta 2-3 méter mély üregben keres menedéket.

Tudod-e?

A combok hátsó oldalán 2-3 kúpszerű dudort találunk, innen ered magyar neve is.

Afrika száraz, gyér növényzetű tájain nagy kolóniában élnek. Nappal táplálkoznak, s mivel a föld felszínén tartózkodva eléggé védtelenek, ezért néhányan hátsó lábukra emelkedve a farkukra támaszkodva őrködnek, míg a többiek táplálék után kutatnak.

Mint minden rágcsálónak, ennek a fajnak is egész életében nőnek a fogai. Annak érdekében, hogy rövidre koptassa, ágakat és csontokat kell rágnia. Hosszú tüskéi gyakorlatilag módosult szőrszálak, amelyeket veszély esetén szúró védőpajzsként mereszt ki. Kis családi csoportokban él. A nőstény évente egyszer ellik. A kicsik jól fejlettek már születésükkor, csak a tüskéik lágyak még. Barlangokban, sziklamélyedésekben, odúkban vagy maga ásta üregekben keres menedéket.

Könnyen megszelídíthető, barátságos, ám rendkívül félénk állatok. Ajánlatos társaságban (legalább párban) tartani őket, az egyedül tartott példányok ugyanis nagyon sok emberi törődést igényelnek. Nevükkel ellentétben – rendszertanilag semmi köze a disznókhoz; test felépítésük sokkal inkább a nyulakéhoz hasonló. A „tengeri-” utalhat egyaránt az állat tengeren túli származására, és arra is, hogy amikor a spanyolok felfedezték, tengeri hajósok juttatták el Európa területére a 16. században, mint diszállatot a gazdagok szórakoztatására. A malac név eredete sem teljesen tisztázott. Egyes feltételezések szerint a kismalacokéhoz hasonlító visító, olykor röfögő hangjuknak köszönhetik.

A legnagyobb ma élő erszényes. Túlnyomórészt éjszaka aktív, napközben legszívesebben a fák és bokrok árnyékában pihen. 2-10 fős csoportokban él, amelyekben egy-egy domináns hím van. A falka uralkodó hímje minden nősténnyel párzik. A rövid vemhességet követően egyetlen kölyök jön a világra, embrió formában, testtömege 1 g-nál is kevesebb.

Elsősorban síkvidéki és alacsonyabb hegyvidéki erdőségek lakója. Általában párban, vagy kicsiny-családias jellegű-közösségekben él, olykor azonban előfordul, hogy száznál is több egyedet alkotó csapatot alkot.